A bizalom az egyik legfontosabb alapja az emberi kapcsolatainknak. Nélküle nehéz valódi párkapcsolatot, barátságot, családi vagy akár munkahelyi kapcsolatot kialakítani. Mégis sokan tapasztalják azt, hogy nehezen engednek közel másokat, állandóan bizonytalanok, vagy egyszerűen nem tudják elhinni, hogy a másik valóban őszinte velük.
De vajon miért alakult ez ki bennünk?
A bizonytalanság sokszor nem a jelenről szól
Amikor valaki nehezen bízik másokban, könnyű azt gondolni: „ilyen a természete”. A háttérben azonban gyakran korábbi tapasztalatok húzódnak meg.
Ha valakit korábban becsaptak, elhagytak, megcsaltak, kihasználtak vagy rendszeresen csalódott másokban, természetes reakció lehet, hogy később óvatosabbá válik.
A belső gondolat ilyenkor valahogy így szólhat:
„Ha egyszer már megtörtént, újra megtörténhet.”
Ez a gondolkodás rövid távon védelmet adhat. Ha nem engedünk közel senkit, talán kisebb az esélye annak, hogy újra sérülünk.
Csakhogy közben éppen azt akadályozhatjuk meg, amire valójában vágyunk: a közelséget, az intimitást és a valódi kapcsolódást.
Gyermekkori tapasztalataink is hatással lehetnek ránk
A bizalomhoz való viszonyunk már egészen korán elkezd kialakulni.
A gyermek számára a szülők, a család és a közvetlen környezet jelentik azt a világot, amelyben megtanulja, hogy számíthat-e másokra. Ha azt tapasztalja, hogy meghallgatják, elfogadják, kiszámíthatóan reagálnak rá, akkor könnyebben alakulhat ki benne a biztonság érzése.
Ha viszont sok kiszámíthatatlanságot, elutasítást, kritikát vagy bizonytalanságot él át, később nehezebb lehet számára elhinni, hogy egy másik ember valóban megbízható.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden bizalmi nehézségnek gyermekkori oka van. Az élet későbbi szakaszaiban átélt kapcsolati tapasztalatok ugyanúgy formálhatják a működésünket.
A mai világ sem könnyíti meg a bizalom kialakulását
Az állandó információáradat, a közösségi média és a folyamatos összehasonlítás szintén hatással lehet arra, hogyan látjuk önmagunkat és másokat.
A közösségi oldalakon gyakran mások életének megszerkesztett részleteit látjuk. Boldog kapcsolatokat, sikereket, utazásokat, tökéletesnek tűnő pillanatokat.
Közben könnyen kialakulhat bennünk az érzés:
„Másoknak minden rendben van, csak velem van probléma.”
Ez növelheti a bizonytalanságot, az önmagunkkal való elégedetlenséget, és közvetve a kapcsolatainkban megjelenő bizalmatlanságot is.
Amikor a bizonytalanság önmagát erősíti
A bizalomhiány egyik nehézsége, hogy könnyen létrehozhat egy ördögi kört.
Ha valaki fél attól, hogy el fogják hagyni, elkezdheti folyamatosan figyelni a másik viselkedését. Egy késői válasz, egy rövidebb üzenet vagy egy megváltozott hangnem is gyanút kelthet.
A másik fél közben azt érezheti, hogy nem bíznak benne.
Ez feszültséget okozhat, a kapcsolat pedig valóban távolabb kerülhet egymástól.
Így végül éppen a félelem miatt történhet meg az, amitől az ember eredetileg tartott.
Miért olyan nehéz újra bízni?
Mert a bizalom mindig magában hordoz egy bizonyos fokú kiszolgáltatottságot.
Amikor megbízunk valakiben, nem tudhatjuk száz százalékos bizonyossággal, hogyan fog viselkedni. Nincs garancia arra, hogy soha nem fogunk csalódni.
A bizalom ezért nem feltétlenül azt jelenti, hogy „biztosan nem fogsz bántani”.
Inkább azt:
„Nem tudom pontosan, mi fog történni, de hajlandó vagyok esélyt adni ennek a kapcsolatnak.”
Ez pedig bátorságot igényel.
A bizalom önmagunknál kezdődik
Sokszor nemcsak másokban nem bízunk, hanem saját magunkban sem eléggé.
Nem bízunk abban, hogy felismerjük, ha valaki nem őszinte. Nem bízunk abban, hogy képesek leszünk nemet mondani. Félünk attól, hogy újra rosszul választunk.
Ezért a bizalom építése gyakran nem kizárólag arról szól, hogy megtanulunk másokban hinni.
Hanem arról is, hogy megtanulunk hinni saját magunknak.
Abban, hogy ha valami nem jó nekünk, észre fogjuk venni.
Abban, hogy képesek leszünk határokat húzni.
Abban, hogy egy csalódás után is képesek leszünk felállni.
Lehet újra megtanulni bízni
A bizalom nem feltétlenül egyik napról a másikra születik újjá.
Kis lépésekből épül.
Őszinte beszélgetésekből.
Következetes viselkedésből.
Egymás határainak tiszteletéből.
A múlt feldolgozásából.
És abból, hogy megtanuljuk megkülönböztetni a jelen valódi veszélyeit a múlt tapasztalatainak visszhangjától.
Néha ehhez egyedül is el lehet indulni. Máskor egy önismereti folyamat, coach, terapeuta, mentor vagy más segítő szakember támogatása adhat kapaszkodót.
Talán nem az a kérdés, hogy bízhatunk-e még egymásban.
Hanem az, hogy mi történt velünk, ami miatt már olyan nehéz bíznunk.
Mert amikor megértjük a saját bizonytalanságunk gyökerét, lehetőségünk nyílhat arra is, hogy ne a félelmeink irányítsák a kapcsolatainkat.
A bizalom pedig újraépíthető.
Lassan. Tudatosan. Egymás felé fordulva!!!